Március 15-e mindig is a szabadság, a nemzeti öntudat és a változás lehetőségének szimbóluma volt Magyarországon. Az idei ünnep különösen nagy jelentőséget kapott, hiszen ezen a napon Magyar Péter hívására hatalmas tömeg gyűlt össze Budapesten, hogy hangot adjon elégedetlenségének és változást követeljen. Mi, a Tarnamenti Tisza Sziget közössége is ott voltunk, hogy saját szemünkkel lássuk és saját szavainkkal mesélhessük el, mi történt ezen a történelmi jelentőségű napon.
Pár tagunk már kora reggel elindult és megnézte a délelőtti “műsort” is, szokás szerint a Múzeum körútra kellett volna odaérnünk viszonylag egy korai időpontra; már 11 órára. Mivel vonattal érkeztünk, már csak a beszéd végére értünk oda, amikor oszlott a tömeg. A tavalyi beszédnek is a végét hallgattuk meg, de az októberi Millenárison tartott gyülekezőben végig ott voltunk és végigszenvedtük. Igazán nem is a beszéd érdekel ilyenkor minket, hanem a jelenlévő emberek. Egyszerűen kíváncsiak vagyunk arra, hogy kik alkotják az “állampárt” bázisát és ezen tekintetben most sem kellett csalódnunk, de ezt a véleményt inkább megtartjuk magunknak. Pár fényképet azért mutatunk, amin látni a számtalan buszt beparkolva a körbnyező utcákra, valamint azt, hogy Puzsér Róbertéket dupla rendőri sorfal vette körbe, mert fütyülni merészeltek a beszéd alatt. Ekkor még nem hallottunk az azóta hírhedtté vált poloskázásról sem, de később a telefonunkon megnyitva a közösségi médiát már mindenhonnan ez jött szembe.
Már nagyon vártuk, hogy eljöjjön a délután 13.30, amikor is mint Sziget tagok volt egy kötelező megjelenésünk az Operánál. A két helyszín nincs messze egymástól így gyalog találkoztunk a Deák téren a többiekkel, akik nem voltak olyan mazohisták és kihagyták az Orbán beszédet – csak délutánra érkeztek. Csatlakoztak hozzánk barátaink is, akik a környező településről érkeztek és a IV. Béla Tisza szigetet képviselték az eseményen.
Tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy így együtt egy rendezvényen majdnem minden tagunk részt tudott venni, ami közösségi élményként is nagyon felemelő volt. A szigetes találkozó során meglepő módon több emberrel is találkoztunk, akik Pétervásáráról, vagy a környékéről érkeztek, ez is mutatja, hogy mennyire rejtőzködnie kell annak, aki nem ért egyet a jelenelegi rendszerrel, de a környezete miatt nem meri felvállalni a döntését. Egy helyen élünk és mégsem tudunk egymásról.
A megbeszélés után azonnal siettünk a színpad felé és elfoglaltuk a helyünket viszonylag elől, a média pult mögött közvetlenül. Közben Recskről, a Nagykő Tisza Szigetből is csatlakoztak hozzánk. A majd’ két órás műsor úgy telt el, hogy szinte észre sem vettük, hogy elered közben az eső, vagy, hogy három órán át (a várakozással együtt) egy helyben kell állnunk, mert akik ott várakoztak is mind-mind ugyanazért érkeztek és ugyanazt akarják mint mi. Rendszert váltani.
Én személy szerint nagyon vártam Péter bejelentését a népszavazásról, ezt már a konferencián is megemlítette, miszerint egy tavaszi nagy politikai eseményre készül. Sodró Eliza verse volt a kedvencem, Magyar Péter beszéde mellett. Petőfi verse, a Dicsőséges Nagyurak még talán soha nem volt ennyire aktuális.
Mi lesz a következő lépés?
Bár a tüntetés véget ért, az ott elhangzott üzenetek tovább élnek. Figyelemmel kísérjük az események alakulását, és abban biztosak vagyunk, hogy szükség lesz ránk a Nemzet Hangja projekt során, amire egyébként már elindult az előregisztráció (link)
A Tarnamenti Tisza Sziget tagjai továbbra is elkötelezettek a közösségépítés és a társadalmi párbeszéd mellett. Hisszük, hogy a változás nem csak a nagyvárosokban, hanem vidéken is elindulhat – és mi készen állunk arra, hogy ennek részesei legyünk.
Aki lemaradt volna, annak itt a teljes beszéd videó változata:
(index fotó: 24.hu)
